Depression

Február 9.

Ma reggel hallottam, hogy valaki mászkál a házamban. Rögtön kipattantam az ágyamból, és az első gondolatom az volt, hogy talán azok a gyilkosok vannak itt a házban, akik tegnap meggyilkolták a szüleimet...

Halkan leosontam a serpenyővel együtt, ami az ágyam alatt maradt (ne kérdezzétek miért..), készen állva arra, hogy fejben csapjam a betolakodót.

Leértem a konyhába, és ott állt az a titokzatos "betolakodó"...

- Gábor bá'?! - kérdeztem döbbenten, még mindig a serpenyővel a kezemben.

Gábor bá' a neve hallatán megpördült, és szembe állt velem.

-Szép reggelt neked is, Lynn. Nem is kell kérdezned semmit. Azért vagyok itt, hogy gondoskodjak rólad. Mit gondoltál, hogy egyedül akarsz lenni ebben a házban, éhezve? Felnőtt nélkül? Még nem vagy 18 éves.

"Igen, éhezve" - gondoltam magamban. "Legalább akkor meghalhatok".

- Na, tessék, egyél. Csináltam reggelit. Ebben a hónapban nem mész suliba. Elintéztem neked, Lynn. Mivel nincs semmilyen rokonod, csak a nagynénéd Szlovákiában, ezért én veszlek gondozás alá. Ha szeretnéd. Megbeszéltem a rendőrfőnökkel.

Ledöbbentem. Másodjára is. Jó, tény hogy már nem élnek a nagyszüleim, de... Hogy mivan?! Gábor bá', az én matektanárom gondoskodjon rólam? Hogy ő legyen a nevelőm?

-Nem! - vágtam rá - Maga nem lehet az én nevelőm! Felejtse el! Inkább költözöm Szlovákiába a nagynénémhez!

Akkor Gábor bá' leült mellém, és sóhajtva belekezdett.

...

És akkor megtudtam. Hogy a nagynéném nem vehet gondozás alá, mert börtönben van. Már 2 éve. Tíz évet kell letöltenie a börtönben az én nagynénémnek! És mindezt miért? Mert meggyilkolta a főnökét..

Gábor bá' nem mondta el, ezért nem tudom, ki volt az a főnök, és azt sem, hogy miért gyilkolta meg a nagynéném. Azt mondta, majd megtudom. Majd. Az mikor lesz..? Nem értem, mi a titok abban, hogy ki volt az a főnök.. De ráhagytam, tudtam, hogy úgysem mondja el. Ismertem már majdnem 3 éve. Ránéztem az órára, és eszembejutott valami.

- Nem kell az iskolába indulnia, Gábor bá'? Már nyolc óra elmúlt! - pattantam fel a kanapéról.

- Nem, Lynn. Amíg te nem mész iskolába, addig én sem. Kivettem egy hónap szabadságot. A pénzt addig a rendőrségtől kapjuk. És még szeretném megkérdezni, Lynn, hogy mit választasz. Engem, vagy a gyermekotthont?

Döntenem kellett.. Gyermekotthonba azért mégsem szerettem volna menni. Inkább Gábor bá' legyen a gondozóm, ne egy idegen... Ezt meg is mondtam a Gábor bá'nak és elégedetten bólintott.

- Akkor felhívom a rendőrfőnököt, hogy így döntöttél. - Állt fel a kanapéról - És Lynn... örülök, hogy így döntöttél. Őszintén.

Elmosolyodtam, és megettem a reggelimet.

...

Felültem az ágyamból, és elővettem a laptopom. Beírtam a Google-ba hogy "Rendőrség hírek". Nagyjából 27 300 találat. Klassz. Megnyomtam az első linket, amit kiadott és akkor ott láttam meg.

"Kiszökött a börtönből Bernáth Éva nevű fogoly, mert kedvese nem látogatta meg a börtönben"

 Bernáth Éva? Ismerős volt nekem ez a név.. Elővettem anya naptárát, megnéztem és.. ÚRISTEN. Bernáth Éva az én nagynéném! A NAGYNÉNÉM! Kiszökött a börtönből! Rákattintottam gyorsan a cikkre.

"Tény, hogy nem a legszigorúbban őrzött fegyintéztek egyike volt, de még így is túl könnyen szabadult ki egy rab egy szlovákiai börtönből. Ám még ennél is érdekesebb az, amivel a szökését indokolta levélben."

"Tudom, hogy nem volt jó döntés, de úgy éreztem, hogy egyszerűen baj történt az én kedvesemmel, aki meg sem látogatott tegnap, pedig megígérte. Megmondta nekem, ha netán nem látogatna meg, mindig, a megbeszélt időpontban, akkor baj van. És induljak keresésére. Azt nem árulhatom el, miért olyan fontos ez, de azt megígérhetem, hogy ha kiderült minden, és semmi baj nem történt, akkor visszatérek ide, és akár több időre is a börtönben poshadok meg. Megértem. De ez nagyon fontos dolog. Meg kell érteniük.

/Bernáth Éva./"

Mi lehet olyan fontos az én nagynénémnek hogy csakis azért szökjön ki, hogy felkutassa kedvesét? Nem is tudtam róla, hogy netán lenne nagybátyám is. És az volt a legfurcsább az egészben, hogy pont tegnap nem látogatta meg a nagynénémet a "kedvese", akkor, amikor a gyilkosság történt.

...

- Honnan tudod, Lynn? - kérdezte tőlem Gábor bá'.

- Kutakodtam a neten. De nem mondja komolyan! Maga tudta, hogy a nagynéném kiszökött?! Tudta, és nem mondta el nekem!

Gábor bá' csak sóhajtott.

- Sajnálom Lynn. Meg kell értened, hogy nem mondhatok semmit.

Heves tiltakozásba kezdtem volna, de tudtam, hogy az úgysem vezet semmire. Inkább visszamentem a szobámba becsuktam magam mögött az ajtót. És sírva fakadtam. A szüleim nem élnek.. A nagynéném kiszökött a börtönből.. Gábor bá' titkol előlem valamit.. Mi jöhet még?

"Hiányoztok anya, apa. Nagyon. Megígérem, kiderítem, kik voltak azok, akik megöltek titeket. Ezt garantálom."

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat